szülinapok

 Nővérem-szerkesztőm Ördögh Csilla

február 17.-én imígy übnnepelt:

Hatvankét éves lettem én,
botcsinálta e költemény
nagyon.
Hagyom.

Hatvankét évem elszelelt,
és nercbundára sose telt,
sebaj.
Tavaly

még azt sem tudtam,
élek-e, vagy vén bőrömbe
férek-e
a mai
napon!

Lehetnék most is rádiós
nem ily nyuggeres-dáridós
dilis
dalos!

De nem vagyok, mert Rádióm
Such Gyuri megszállta mohón,
lazán.
Azám!

Áldom is nevét boldogan:
nem kellett eladnom magam
gagyi
zagyig!

Aztán jött a testvére-riportere, a maga módján:

                         Örülhetnek a hor.kerek:

                              Létük nélkülünk lett kerek.

                             Balga

                             belga

                            nem szennyez árja éteret.

                            A fészbúkon keres helyet,

                           ha van

                           szava.

                         „Egész népem” -  hiú remény.

                          Káromkodás, meg költemény

                         ember-

                         re lel.

                         Ország csupán. Tán lesz HAZA.

                        Józan többség  akarata

                        teret

                       teremt.  

És így lett 10 strófa, ahogy 1937 április 11-én tán a Japánban J.A. írta. S most együtt, miként vagy  15 éven át - nagyjából minden műsorunk.