halálalink

Gyönyörű január! Minden közel, és minden  távol.
László Gyurka, meg Poós Sanyi.
Aztán Anomáliának Such-süch varázsol.
És másnap Hollósi Gábor,
harmadnap Csermely Zsuzsi.
Kiadós tévedéseink telét
Bolse Viktorotok ellentételezi.
VIK - TOR! VIK - TOR!
Gyönyörű torotok lészen:
VÍG TOR!
Pontosan, hibátlan, gazdagon:
EGÉSZEN.

URAM! Tiéd Az Ország.
Tiéd a Hatalom.
Mégis csak pusztul
szomorúszép fajom.
Hatalmad borzalmas
senkik zabálják.
(Az ezredik, s az ezeregyedik.)
Árják. Kiadós árjuk
lelkünkön jár át.
Hát kérem: immár
TIÉD légyen az Ország!
És hogyha átkoz, kivált ha kárhoz:
engedd szegényt,
tán hű lész önmagához!
Hisz' bennünket önsorsunk fenyít.
Letérdelek műved előtt.
TE adtad, s mérted ki az időt.
(Az időmet.)
URAM!
Semmim, hogy
akár csak kérjek TŐLED.
De annyit mégis:
hagyj minket élni,
percekig remélni,
majd szépen meghalni.
(Kicsi a sorsunk.
Szomorú,
annyira-annyira talmi.)
TE igazítod,
hiszen Tiéd a Hatalom,
Felőled a Hit,
és Tiéd az Ország.
Csöndedben hallgatunk.
Fordítsd végre
felénk az orcád!